Apeva-cserepek [antikvár]

Yent és lent című verseskötete után újabb — ezúttal apevák-ból álló — könyvét tarthatjuk kezünkben Klotz Mária költőnőnek. Apeváinak többsége a Barátok VersUsta huszonkét héten át tartó játékfolyamára született. Ezek az itt olvasható versikék átölelik mindannyiunk életét, ugyanis létünk teljességét ragadják meg a bölcsőtől a koporsóig, s érintik legfontosabb pozitív és negatív érzelmeinket, melyek legtöbbször természetesen vegyesen hatnak ránk, illetve környezetünkre, s ellentétesen nyilvánulnak meg bennünk, hiszen — Antigonéval egyetértésben megállapíthatjuk, hogy — az embernél csodálatosabb (és összetettebb) lény nemigen létezik. Az apevák egy jelentős része épp az ember lényegét próbálja meg szavakba önteni, valamint a minket meghatározó dolgokat. De mi hát az apeva, ha ilyen sok fogalmazódott meg a költőnőben, hogy sokaságuk megtölt egy egész önálló kötetet? Röviden szólva az apeva nem más, mint egy gondolat fel-röppenése. Kevesen ismerik ezt a verstípust, pedig itt, nálunk, Magyarországon jelent meg, igaz, csak pár éve! Ránézésre, messziről is látszik, ha apevával van dolgunk, ugyanis csupán öt sor, melyből az első sor egy, aztán minden sor eggyel több szótagból áll. Bizony, mindössze 15 szótag az ilyen formájú vers! Annyi sincs tehát, mint a hail<:u. Bár a művek megértését, értelmezését sokszor segíti a cím, az apeváknak — ugyanúgy, mint eredetileg a haikuknak - nincs címük, így ne is keresse a kedves olvasó! A jó apevának — az epigrammálchoz hasonlóan — csattanója van, így nemcsak egy bölcsesség megragadása, hanem annak szépirodalmi eszközöklcel való formába öntése, mely hangzásával is hat, nemcsak mondandójával. A fülünkhöz, szívünkhöz, lelkünlíhöz és tudatunkhoz is elér, hangszimbolikájával is hat, megmozgat valamit bennünk, s mindenképp elgondolkodásra, továbbgondolásra sarkall. • 5 •