A teremtés dicsérete [antikvár]

Részlet a kötetből: SIMON MÁGUS BESZEDE Thorgom földjéről hoztam el tinektek a bércek közt lakók üdvözletét. Ott volt az Éden. Négy áldott folyója a négy égtájba siklik szerteszét. A hegyi víz zúdulva őrli medrét, tört ormokon zölden reped a jég. Ó szűz tetők! ó rég-járt sűrüségek! ó ős-titokról hallgató vidéki Ki egykor létet gyújtott az anyagba, szent bűnéért e tájon szenvedett: a láncolt Titán, kit keselyű tépett, vért tajtékozva marta a hegyet. Törvénybontása törvény lett azóta: a formán lét gyúl és uralkodik. Nyugodt a táj. A csúcsokon a hajnal a Tűzlopó véréről álmodik.