A harmadik ipari forradalom csöndje [antikvár]

molylepkék a burában költözni mész a régi házba eszedbe jutnak gyerekkorod útjai a hangyák sora ahogyan a szövetet hordják a kitin aiói kellene egy üres páncél ide az előtérbe mondod a nőnek aki nem jött lakni veled, letörölnéd cipödrői a sarat de a lábtörlőn vastag a por és most sárrá lesz az is belépsz és mintha orvosi éter szaga nyomná kifelé az üvegvattáva! szigetelt falakat pedig doh mondod a nőnek és kinyitod az ablakot. ülsz a táskádon estig nézed a gerendás plafont a lecsupaszított polcokat az üresség ma senkinek sem nyoma aztán megpróbálod felkapcsolnia villanyt de csak a kattanás ereje eszedbe jut hogy hoztál égőt felállsz a bőröndre kicsavarod foglalatából a burát leteszed becsavarod az égőt