A bálna nem motívum [antikvár]

Köd Köd van, péntek este van. Telne, ha betelni hagynánk. Telik, mielőtt megszületne a péntek esti köd. De a köd még itt a legtisztább, nem állít magáról többet, mint hogy köd. Talán túl könnyű így a dolga, hogy mindenre csak annyit mond, de hát én a köd vagyok. Ami bennem van, nem én vagyok - engem körülötte találtok mindannak, ami bennem van. Én pedig mondanám: ahol vagyok, nem tudom pontosan, mit jelentsen ez, a pára visszagágog. Elhagynálak mindörökre, ha legalább amatőr lennék vándorlásból. De a menekülés, a kitartó szökés, tudom, nehogy megrój, nem grand uoyage. Hogy nekünk a köd nem megengedett, nem kiút, és egyébként is hová ki, még a mibőlt is be kell vallani. így a köd számunkra nem jó példa. Mert akárha köp vagy ásít, mégsem jut el önmagáig ez a kicsapódó vízgőz. Mégis olyan ismerős és rokonszenves, milliónyi vízcsepp harmatpont után - hogy nem tudnak sem nem szeretni, sem szeretni. Érzelmi spektrumunk tehát közös a fagyban, amely iránt egyre erősödő nosztalgiát érzek.