56 után - Isten- és tücsök-hangra [antikvár]

Tisztítgatom a fogalmakat, mint aranymosó a hegyi patak rögdarabkáit. Haza, szűkebb haza, belátható haza, a gyermekkor hazája: egy Szent Imre-városi utca, az Eszék utca, egy telek a Fadrusz utca sarkán, egy vasúti töltés esti denevérrajokkal, egy nádas a lélekmentővel és elvesző teniszlabdákkal; s a családon túl a csapat, az Eszék utcai fiúk évjáratai, ahogy a 2. világháború után 2-2-2 évenként tagozódva játszottunk, fociztunk, hócsatáztunk, szórakoztunk: apáink hibáiból mit sem okulva készültünk az életre. Tágabb haza, tágabb hazák, tágabb otthonosságok, tágabb feladatok. Szüleink fiatalságának honvisszaszerző vágya és lendülete. Apáink körkörös katonai védelmi vonala, előretoltan Ukrajnáig, délre vezényelve a Bácskáig. Családomnak Hűvösvölgy, az Ördögárok lejtője a második haza, majd a Tiszazúg, Nagyrév falu Holt Tiszája, s most a Kevélyek lábainál Pomáz, az ősi település az újabb kis-haza, amely tragikusan meg-megszakított történelmi fejlődés után élhető jövőt kíván tőlünk. S ha haza, hát nemzet, ha nemzet, hát Kárpát-haza. És fogadott táj-hazám: Wass Albert Mezősége. így nyer értelmet a gyermek, a felnőtt, a család élete a szülőtáj, az éltető táj és a nemzet újjászervezésében, megerősítésében, „magasba" emelésében. Ahogy házainkat örököljük, gazdagítjuk és védjük, úgy kell a nemzetnek, jobb esetben a nemzeteknek is bánnia hazájával: alakítva, gazdagítva és védve. Nekünk, magyaroknak - és a közöttünk, körülöttünk élő népeknek - a haza fogalma csak akkor lehet teljes, ha megszállás-mentes, ha soviniszta terror-mentes és szabadságban élő Kárpát-hazát értünk alatta, miként azt Isten, természet és őseink kialakították számunkra.