Öreg szó az ifjakhoz I.-II. [antikvár]

II. kötet lapélein sárgás elszíneződéssel.
Krúdy Gyula nemcsak szépíróként volt szinte "nílusi" termékenységű, publicisztikai műveinek, újságcikkeinek, kis színeseinek, nekrológjainak, beszámolóinak, riportszerű írásainak száma is sok százra tehető. Ennek a publicisztikai életműnek eddigi kiadástörténete sajátosan alakult. Nagyobbrészt megjelentek visszaemlékező és irodalmi jellegű újságcikkei, valamint többször is napvilágot láttak az 1918-19-es forradalmak idejéből származó, a forradalmakat és a tanácsköztársaságot dicsérni-helyeselni látszó művei (lett légyen e helyeslés bármily kevéssé is igazi elkötelezettség eredménye). ; Most azok az írásai gyűjtettek össze, amelyek az eddigi képet kiegészíthetik, ellenpontozhatják, és elsősorban cenzurális okokból ez ideig nem jutottak kötetbéli megjelenéshez. A válogatás (112 darabot vett fel a válogató-szerkesztő, Kelecsényi László) 1914. augusztus 2-ától csaknem az író haláláig pásztázza át a mindenféle irányú publicisztikai termést, így bemutatva a szinte kizárólag pénzkeresés szándékával cikkeket író Krúdy csaknem két évtizedének sajátos munkáját. Az olvasó először talán azon lepődik meg, hogy Krúdy - mint Adyn kívül szinte minden kor- és pályatársa - milyen lelkesedéssel, milyen hazafias felbuzdulással fogadta a háború kitörésének hírét. Később azután láthatja a kiábrándulás, az elkeseredés, a "pacifizmus" fokozatos előretörését, hogy azután a második etapban Krúdy "ellenforradalmisága" tanúja legyen: lelkesedése a nemzeti hadseregért és fővezéréért, Horthy Miklósért (akiről később is igen-igen melegen nyilatkozik), a keresztény kurzus nem egy intézkedéséért. Mire azonban idáig ér a kötet olvasásában, tudja már, hogy Krúdyt a legkevésbé sem foglalkoztatta komolyan forradalom és ellenforradalom, a politika és a közélet. Írta, amit épp vártak a szerkesztők, de szinte mániákusan mindig arra tért át és vissza, ami igazán foglalkoztatta: a pesti, budai és óbudai utcák, a nők és a kártya, az ételek-italok és a lóverseny, a kiskocsmák és éttermek, a divatok változásai, a szerelem mineműsége és kifogyhatatlan variációi, valamint a múlt, a "régi Magyarország", amely - nála mindig - Ferenc József kortalan birodalma, a régi gavallérok és nők kifogyhatatlan panoptikuma. Szóljon panamákról, gazdasági válságról, nemzeti hadseregről vagy bármi ilyesmiről, előbb-utóbb arról remekel mininovellát, pazar életképet, miniatúrasorozatot, hogyan viselik a kalapot a szebb asszonyságok, miként hívják a pincért a magányos urak stb. ; A Krúdy-életműhöz szervesen hozzátartozó, irodalmi szenzációnak számító publicisztika-gyűjteményt nem a kortörténet, az igazi publicisztika iránt érdeklődőknek érdemes ajánlani, hanem a szépirodalmat, a Krúdy-novellákat kedvelőknek.