Vízköpők ura [antikvár]

PROLOGUS Az Aranyváros Az ogre királyság, Kern közepén álló hatalmas város vakítóan szikrázott a perzselő nap fényében. Messziről úgy tűnt, ép és tökéletes falai színtiszta aranyból készültek, bástyafokokkal ellátott falrészei felfelé fordított, karomujjú kezekre hasonlítottak, a négy sarkában álló tornyok pedig izzó, tíz emelet magas lándzsáknak látszottak. A négyszögletes tornyok valamennyi szintjén, minden oldalán félhold alakú ablakok sötétlettek. A hatalmas fal és a hozzá tartozó tornyok peremébe végig ugyanazt az újra és újra megismétlődő mintázatot, ugyanazt a szimbólumot vésték, amely a formáját és ívét tekintve leginkább egy gigantikus ragadozó madár karmát idézte. A város bejáratánál káprázatos, aranyból készült kapuszárnyak magasodtak a belépők fölé. Ezek felületét nem karomszerű vésetekkel, hanem bámulatos domborművei díszítették, és egy olyan lényt ábrázolt, amely szépség és fenséges-ség tekintetében még az elfeken is túltett. Az erős, tökéletes formájú állkapocs, a hosszú haj, a büszke vonalú orr, a parancsoló tekintet láttán a szemlélők azonnal tudhatták: egy nagy király, egy jelentős uralkodó képmását látják. Ez a lény nem hasonlított az Ansalon lakói által ismert ogrékra; Krynn világán valószínűleg egyetlen olyan teremtmény sem akadt, aki bizton meg tudta volna mondani, kicsodát, micsodát ábrázol az aprólékosan kidolgozott dombormű. Az önmagát az istenek közé soroló lény arcmásának tökéletességét csupán két apró részlet, az ijesztő, pupilla nélküli szem, és a vonások által sugallt arrogancia törte meg. VÍZKÖPŐK URA 7