VIP világirodalmi paródiák [antikvár]

Első és utolsó énekOdüsszeszHOMÉROSZFérfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott, hosszan hányódott, feldúlván rőt bor a gyomrát, asszony Pénelopé esze járását kitanulta menteni vágyva saját lelkét, lassú hazatértét. Nagy Zeusz lánya, te Pletyka, beszélj minekünk is ezekről.Tíz hosszú nap tűnt tova, újból tíz követé azt, isteni hős nem tért haza. Tudta egész Telepűlosz: elmenekült, és nem vívott Trója alatt Ő, nem izzadt zsákmányért, nem kellett a fizetség, inkább ült tölgyből faragott karszék sima szélén, nem háborgattatva a hitves vágyaitól sem, békén itta borát kocsmáknak öblös ölén, és nem maga volt Odüsszesz, aki nem ért haza onnan, más hősök jöttek, kik e szentélyt látni szerették, széken, karszéken sorban mind megtelepedtek, és korsókba kapaszkodtak, színüveg poharakba, Léthe borával telt alumínium áldozatüstbe, és a halandóknak jéghűs italát az ivóban adta nekik szent kocsmának ura, isteni Kirkné. Jámbor vaddá, vad jámborrá vérszínű bortóllőn