Viharjelzés [antikvár]

Az volt a legszelesebb nyár évtizedek óta. Még a legöregebb halászok is felvonták a szemöldöküket. Érezhető volt, hogy a szél erősebb, mint máskor, és az is, hogy ez valami csapás előjele. A vihar ráhozza a nyugati partvidék legtörékenyebb gyöngyszemére a káoszt. A legtöbben csak a fejüket csóválták az ilyesfajta jóslatok hallatán. A szél az szél, az már csak olyan, hogy olykor erősebben fuj, mint máskor. Józan ember nem hisz benne, hogy valami rosszat hozhat magával. A nyár azonban nem maradt eseménytelen. Ellenkezőleg, a lakosság már májusban megtudta, hogy küszöbön a változás. Mint rendesen, most sem volt semmi figyelmeztető jel. Egy nap egyszer csak eldöntött tény volt, hogy Kungshamn egyetlen temetkezési vállalatát eladják. Ami önmagában még nem keltett volna különösebb feltűnést, ha nincs egy apró részlet: a temetkezési vállalkozót - egy hetven felé járó férfit - minden vagyonából kiforgatta egy fiatal nő. Ezért kellett eladnia az ingatlant, amelyben a cége működött, és elköltöznie a településről. A szégyen mélyebb, a pletyka hangosabb, az adósság pedig nagyobb volt, semhogy elviselhette volna. Kungshamn nem az a hely, ahol túl sok minden történik. Ezért aztán a rászedett temetkezési vállalkozó története egy erdőtűz sebességével teijedt. És miután a szóbeszéd elindult, megszámlálhatatlanul sok ágra vált szét. Mikor lesz új tulajdonosa az üresen maradt épületnek? A kirakat üvegét papír fedte, az ingatlanos cég „Eladó" feliratú tábláját pedig kikezdte az időjárás. Már az első héten kifüggesztették, de amikor a hely két hónap elteltével sem talált gazdára, a helyiek kezdtek azon tűnődni, vajon komolyan gondolja-e az értékesítést az ingatlaniroda. A válaszra nem sokáig kellett várni, bárki, akit érdekelt a téma, és tudott olvasni, láthatta a bohuslani tartományi lapban, hogy a temetkezési vállalat épületét végre megvette valaki. Az új tulajdonos, egy stockholmi ember, szeptember elején kezdi el a tevékenységét.