Vendéglista [antikvár]

MOST Az esküvő éjszakája Kialszanak a fények. Azonnal sötétségbe borul minden. A zenekar abbahagyja a já-tékot. Az esküvői vendégek ijedten kiabálva kapaszkodnak egymásba. Az asztalokon álló gyertyák fénye csak fokozza a zűrzavart azzal, hogy cikázó árnyképeket vetít a sátor vászonfalára. Semmit nem látni, és azt sem hallani, ki mit mond - á vendégek hangját elnyomja a szél süvöltése. Odakint vihar tombol. Tépi-cibálja a nagy sátrat. A fémszerkezet minden egyes széllökésbe beleremeg, csak úgy nyikorog. A vendégek ijedten húzzák össze magukat." Az ajtószárnyak kivágódnak, és szabadon lengenek. Az ajtónyílást megvilágító petróleum fáklyák lángja imbolyog a huzatban. ítéletnapi vihar. Mintha el akarná pusztítani őket. Nem ez az első alkalom, hogy a fények kialszanak. De előbb is újra kigyulladtak néhány perc után. A vendégek pedig folytatták a táncot, az ivászatot, kapkodták be a pirulákat, dugtak, ettek, nevettek és elfelejtették- az áramszünetet. < J Most vajon mióta tart?. A vaksötétben nehéz megmondani. Néhány perc telhetett el? Vagy tizenöt? Esetleg húsz? Kezdenek megijedni. Van ebben a sötétségben valami baljós szándékoltság. Mintha bármi megtörténhetne a leple alatü |