Várunk [antikvár]

ElőszóGrdCBEz EGY FIÚ TÖRTÉNETE, AKI VALAHA FARKAS VOLT, és egy lányé, aki azzá vált.Alig néhány hónapja még Sam volt a mesebeli lény. Az ő betegsége volt gyógyíthatatlan. Az ö búcsúja jelentette a legtöbbet. Az ő teste volt rejtély, túl furcsa és csodálatos és rémisztő, hogy felfogható legyen.De most tavasz van. A meleggel hamarosan a többi farkas is leveti a farkasbundát, és visszatérnek emberi testükbe. Sam Sam marad, és Cole Cole lesz, csak én vagyok, aki bizonytalan a saját bőrében.Tavaly még ezt akartam. Rengeteg okom volt arra, hogy a házunk mögötti erdőben élő farkasfalka tagjává akarjak válni. De most, ahelyett, hogy a farkasokat figyelném, és arra várnék, hogy egyikük odajöjjön hozzám, ők figyelnek engem, és várják, hogy odamenjek hozzájuk.A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.7