Váltságdíj [antikvár]

1. FEJEZET Augusztus 10., csütörtök A kis, fehér golyó végigugrált a pörgő rulettasztal számain, és elhagyta a harminchatost, a tizenegyest és a harmincast. Kipp-kopp. Kipp-kopp. Visszapattant a gyémánt alakú ütközőről. Kipp-kopp, táncolt tovább. Végigzörgött a perem mentén, átugrotta a tizenkettest, a harmincötöst és a hármast, majd újra visszarepült a peremre. Kipp Brown csendben szuggerálta. Minden idegszála megfeszült. Az őrült pörgés ebben a pillanatban kezdett lassulni. Szinte megállt az idő. - Nincs több tét - jelentette be a krupié, mintha egy újra és újra lejátszott felvétel szólalna meg. Nem sok értelme volt a figyelmeztetésnek, ugyanis Kippnek nem maradt több pénze. Mindene ott sorakozott a posztón, gondosan feltornyozott zsetonok formájában. Tett a megszokott számaira, a szerencseszámaira, és véletlenszerűen pár másikat is kiválasztott. Mindene ott volt. A tandíj. A jelzálog. A kocsi részletfizetései. Kipp-kopp. Az ostoba golyónak fogalma sem volt arról, mennyi minden múlik azon, hová érkezik. Nem tudta, hogy Kipp Brown, aki megrögzött szerencsejátékosként egyedül maradt a nagy tétekben utazóknak fenntartott emeleten, milyen rengeteg pénzt