Szállj ki, ha tudsz! [antikvár]

ELOSZD Miguel egy jéghideg vasárnap, hajnah négy óra hét perckor hívta a rendőrséget. A fiatal éjjeliőr bizonytalanul szólt bele a telefonba, de igyekezett leplezni félelmét. Kiváló testépítő volt, de miután dobozokat emelgetett egy raktárban, megsérült a háta, ezért kénytelen volt más lehetőség után nézni. Egy épülőben lévő luxus irodaházat őrzött, amelynek megnyitását a következő hónapra tervezték. Miguel izmos, sötét hajú férfi volt, apró mélyedéssel az állán. Épp a szokásos rutinellenőrzést végezte, amikor sikoltottak. Először nem tűnt fel neki, mert ordított a hip-hopzene a fejhallgatóból. Miguel az elemlámpája segítségével alaposan átvizsgálta az előtér sötét zugait. A fény megvilágította a fémből készült görög mellszobrot, aztán a falak repedéseit. A sötét, néma csendben úgy nézett ki a helyiség, mint egy mauzóleum. Miguel kicsit megállította a lejátszót, hogy új zenét keressen. Ekkor hallotta meg a sikoltást. Olyannyira váratlanul érte, hogy megfagyott a vér az ereiben. Nem először hallott furcsa hangokat, mert hol a macskák élték szerelmi életüket, hol a süvítő szél rezegtette meg az ablakokat. Aztán csend következett, mire Miguel elszégyellte magát, amiért az előbb úgy megijedt, mint egy kisgyerek.