Rácsatlakozva [antikvár]

EGY A zubbony hajtókájára tűzött digitáhs brosson az állt, hogy Gene Gillard Fanciman őrnagy, Gy. H. K. D., de amikor a kézfogás után a bemutatkozásra is sort kerítettek, olyan vaskos akcentussal ejtette a nevét, hogy az már szinte Funsmunnak hangzott. Nagyvonalúan intett Falknak, hogy üljön le, aztán ő maga is letelepedett az asztal túloldalán. - Mikor érkezett? - Múlt éjjel - mondta Falk. - Tulajdonképpen egy hónapja, de több mint húsz napig voltam a hegyekben, míg a szervezetem akklimatizálódott. - Akkor még nem sokat látott a Nyolcvanhatosból - biccentett az őrnagy. - Mikor eltölt itt egy kis időt, maga is belátja majd, milyen gyönyörű is ez a hely! - Olyan, amiért harcolni is érdemes - vetette oda könnyedén Falk. Fanciman olyan undorral méregette, mintha Falk épp most szellentette volna el a Gyarmati Himnusz első néhány taktusát. - Valami rosszat mondtam? Fanciman lassan elmosolyodott - látszott rajta, hogy ezerszer begyakorolt gesztus volt -, és megcsóválta a fejét. - Mi itt nagyon ügyelünk arra, hogy mit és hogyan mondunk, Mr. Falk. A szó, amit használt, negatív felhanggal bír, és sokak idegeit szokta folborzolni. De Isten a tanúm, nem hibáztatom érte! Hiszen csak tegnap érkezett, így nyilván még nem volt ideje áttanulmányozni a viselkedési szabályzatunkat. - Igazán sajnálom! - szabadkozott Falk.