Nő a peronon [antikvár]

ELSŐ FEJEZET MORGAN Hétfő, augusztus hetedike - Vedd át a babámat! Megrezzenek a törékeny, reszelős hang hallatán. A metrómegállóban állok, a peronon várom a szerelvényt, mint minden munkanap végén. Régebben igyekeztem mosolyogni a körülöttem állókra, de bizalmatlanná váltam. Amióta Ryan, a férjem meghalt, senki nem tudja, hogyan viselkedjen körülöttem, és én sem tudom, hogyan viszonyuljak másokhoz. Általában lehajtott fejjel állok egymagamban. Ezért is lep meg a hang. Felnézek. Először azt hiszem, a nő egy barátjához beszél, de nem. A külseje zilált, kifakult, fekete jóganadrágot és egy foltos, fehér pólót visel. Egyedül van. Hozzám beszél. Egyik karjával egy alvó csecsemőt szorít a mellkasához. Tudja, hogy felhívta magára a figyelmemet. Hozzám préseli magát, a kézitáskám az oldalamhoz ütődik. Éles körmeivel a csupasz csuklómba hasít. - Kérlek, vedd át a babát! A Grand/State állomáson uralkodó tikkasztó hőség ellenére jeges ujjakkal suhan végig a hátamon a rettegés. A nő szemmel 9