Neon préda [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Sovány ember volt Deese, viszont villámgyors, szálkás izomzatú, és kegyetlen, akár egy agresszív orangután. Az arca koponya, a bőre mintha rászáradt volna, mindösz-sze egy fél tucat ránc a napbarnított homlokán enyhített valamit az összképen. A szeme fekete, az orra eredeti alakjára tán ő maga sem emlékezett már, annyiszor alakították át, ököllel, vagy bármivel, ami épp kéznél volt. A jobb vállán a tetoválás egy farkast ábrázolt, az agyarai között egy motoros fejével, a bal vállán lévő pedig egy Medúzát, miszerint ógörög mitológiai boszorkányt, köpködő kobrákkal haj gyanánt. És az esze? Amennyi a melójához kellett, annyi volt neki. Aki a közelébe került, azonnal hátralépett: Deese bűzlött. Ö maga erről nem tudott, a többiek pedig nem árulták el neki, mert mert Deese az Deese volt. A főnöke azt állította, hogy Deese szaga olyan, mint a görényszar, márpedig a főnök értett hozzá, két ölbeli görényt tartott házi kedvencként. Ahogy a Dél szülöttei általában, Deese is jelentős grill-szakértőnek mondhatta magát: csak mestermű kerülhetett ki a kezei alól. A húsokat finoman megkenegette szűz oH- 7