Nem akarok csalódni [antikvár]

Részlet a műből: "Kate egy középiskolás kórusverseny résztvevőjeként érkezett először a kisvárosba. Már akkor megtetszettek neki a hangulatos, kanyargós utcácskák, a szép műemlékházak és a az aprócska tereken álldogáló szökőkutak. Tetszett neki az is, hogy nem érezte a sodró emberáradatot sem az utcákon, sem az üzletekben. Tetszett, hogy nyugalom volt és béke, hogy nem tiporták egymást vad hajszában a népek, hogy az egymással szembejövők köszöntötték egymást. - Mindig ilyen helyre vágytam - mondogatta barátnőjének, Sarah-nak, amikor beszámolt az élményeiről. - Szeretnék abban a városban élni - sóhajtotta. Sarah hitetlenkedve hallgatta Kate lelkendezését. - Te, meg egy kisváros... hihetetlen --- mihez kezdenél abban a városban? - Ugyanazt, mint ebben a nagyban... csak ott valahogy emberibb minden. Emberléptékűek a házak, mindenki ismer mindenkit, nincs vad rohanás, hajsza, és egyáltalában, gyönyörű város."