Nem akarod tudni [antikvár]

Hat perccel a szörnyű pillanat előtt Ned Frimpong a tornácon várja Júliát. Ma korábban keltek, mint a kamaszok általában, a nap még csak most bújik elő a lakehaveni dombok mögül. Amikor a második szomszédban lakó Júlia Pollitt felbukkan Nedék verandáján, a fiú a mobilját bámulja. Elhúzza az ujját a képernyőn. - Ú, ez a Megabunny sokba fáj nekem! - El ne mondd senkinek, hogy ezzel szórakozunk! - mosolyog a lány. Ned visszamosolyog. - Nyugi, lakatot teszek a számra. Máris ég a pofám a Megabunny miatt. - A kijelzőre pillant. - Nézd csak, ott egy Shocker-squirrel! - Azok jók, nem? - kérdezi a lány. Előveszi a telefonját, és megnyitja a játékot. - Hány pontot ér? A fiú benyit az ajtón, és bekiált. - Anya, Júliával elmegyünk játszani! Nem leszünk soká. - Meg sem várja a választ, becsukja az ajtót. - Ja, nem kérsz egy kávét? Újabban Júlia is úgy issza a kávét, ahogy Ned szokta: feketén. De egyszerre nem tud játszani is meg kávézni is. Legalábbis elegánsan. - Kösz, nem! - Várja, hogy a kis digitális lényecskék megjelenjenek a kijelzőjén, hogy egy gyors ujjmozdulattal elkaphassa őket. Ma korán keltek, mint a halászok. Ha kivilágosodik, a környék tele lesz animált szörnyecskékkel, és mindketten végre szintet akarnak lépni a játékban. - Egy csomó lesz a parkban! - mondja Ned. Elindul, Júlia utána. 7