Misztérium [antikvár]

Török Köztársaság, 1989. A poros síkságon, achátszín égbolt alatt maroknyi amerikai gyülekezett egy ősrégi vályogégető romjai mellett. A javuk végzős hallgató volt, akik ide jöttek terepmunkára; a többiek a fakultáson dolgoztak tanársegédként. Három hete érkeztek, s Land Roverekkel hajtottak ki a Kizil Irmáktól távol eső, csontszáraz anatóliai pusztaságba, ahol már vagy kilencezer éve szunnyadt ez a csiszolt kőkori település. Sziklás dombok árnyékában, tüskés bokrok közelében állították föl a sátraikat, nem messze a városka romjaitól. Az ásatási terület egyébként egész apró volt, és nem sok érdekességgel kecsegtetett. Egy William Delmonico nevezetű végzős hallgató azonban talált valamit, ami hirtelen sokkal érdekesebbé tette a munkát. Épp egy palás domboldalt rostált át, amiből alig néhány pattintott kődarab - a cigarettacsikk kőkori megfelelője - került elő, mikor olyasvalamire bukkant, ami leginkább egy csiszolt jádeszilánkra hasonlított. Ami nem csupán szokatlan felfedezésnek számított, de ezerszer izgalmasabb is volt az untig ismert és katalogizált kovakődaraboknál. A jádeszilánk mélyen a sziklás talajba ágyazódott, és az apró régészecsetekkel egyszerűen képtelenség volt kiszabadítani. Delmonico szólt az ásatást vezető professzornak, aki maga is örömmel fogadta a szokatlan felfedezést. Talán ez a nyár mégsem csak felesleges terepmunkáról és újabb elpazarolt hónapokról szól majd. A Delmonico által felfedezett üvegszilánk - mint kiderült, nem jáde, bár a hasonlóság egész elképesztő volt - legalább valamiféle intellektuális kihívást jelentett. Végül két tapasztalt terepmunkást küldött, hogy kiszedjék az üvegdarabot, de megengedte, hogy Delmonico is ott maradjon. A huszonegy éves, langaléta diák az izgalomtól verejtékezve gubbasztott a domboldalban.