Mauritius, az édeni menedék [antikvár]

Prológus A fiatal nő a Crystal és társa cég Üvegkalitkákra felosztott, hatalmas irodájában ült, és szinte pislogás nélkül figyelte a számítógép képernyőjén végigfutó számsorokat. Nem akarta elhinni, amit lát. Újra és újra lefuttatta a képletet, de természetszerűen mindig ugyanarra az eredményre jutott. Valaki a cégnél a maga javára fordítja a befektetők pénzét. Legalábbis egy kis részét. Minden, a céghez beérkező összegből lecsippent valamennyit, egy letétenként változó értéket, ami a tranzakció után nem a költségvetésbe, hanem azonnal egy ismeretlen tulajdonú számlára kerül. Szinte észrevehetetlen módon. Vagyis eddig az volt, láthatatlan. Egészen véletlenül bukkant rá maga is az anomáliára. Gyakornokként számtalan kimutatást kellett elkészítenie, amit a szükséges rossz kategóriába sorolt. Nem is számított másra a három hónapos próbaidő leteltéig, mint táblázatok összeállítása, ami köztudottan a legunalmasabb munkafolyamatok egyike. Ám ő elfogadta a tényt, ha feljebb akar lépni, és másokhoz hasonlóan sokkal érdekesebb feladatokat kapni a főnökétől, ezeken keresztül vezet az út. Rendre el is végezte a munkáját. Gyártotta az excell táblákat, és közben igyekezett megérteni a magasabb összefüggéseket a cég életében, mi, miért is történik. Ekkor akadt rá az eltérésekre. Minimális összegek voltak ugyan, mégsem stimmeltek a számok. Pedig, ha valami nem szubjektív, mert tiszta és egyértelmű, azok a számok. Körbenézett a teremben, de a saját terminálján kívül, sehol nem látott fényt. Jól elment az idő a kutatással, a munkatársai, a lányok,