Levegő nélkül [antikvár]

Prológus - Egyszerűen elpusztíthatjuk őket, de vannak más alternatívák is, amelyeket érdemes fontolóra venni. - Ha egyáltalán léteznek ilyenek - mondta Brie Mason. - Talán mégis kizárólag egy megoldás van. - Ugyan - legyintett a férfi, akinek a Charlie név volt a szürke kezeslábasára varrva. - Mindig több lehetőség közül lehet választani. Brie érezte, hogy összeszorul a torka. - Ugye csak viccel? Charlie a mosogató előtt térdelt, a konyhaszekrény alsó ajtaja nyitva volt, és a férfi végigpásztázta belülről a zseblámpájával. - Nos, az egerek nem magányos életet élnek, ha érti, mire gondolok. Apró társas lények, akik szeretnek együtt lógni a többi kis cincogóval. Charlie hunyorgott. - Úgy látom, drekk van a szifon alatt. - Ööö Szódásszifonra gondol? - csodálkozott Brie. - Nem olyan szifonra - felelte Charlie hanem a lefolyószerelvényre. - Ó, természetesen! - mondta Brie, és közben arra gondolt, hogy jobban kellene ismernie az efféle kifejezéseket, elvégre a férje építkezési vállalkozó. Összekulcsolt kézzel újra a konyhapult fölé hajolt, és úgy tett, mintha ő is ellenőrizné, majd megkérdezte: - Aha, és a drekken ürüléket ért, ugye? - Annak tűnik. Korábban is voltak egerei? - Tudomásom szerint nem. Nem régóta lakunk itt. Meg tudná mondani, hogy milyen régi lehet az az ürülék?