Kiket az isten is egymásnak teremtett [antikvár]

Részlet a könyvből: A hó nagy, puha pelyhekben vidáman keringőzött alá az ólomszürke égből. Édes, andalitó ritmus volt e táncban s szinte hallani lehetett a láthatatlan zenekar muzsikáját, mely valahonnan az opálszinü felhőkárpit mögül szűrődött álomba ringató zsongással... A táncban kifáradt hópihék azután apró kristálycsengők csendes csendülésével hullottak az alacsony házak szögbe szökő tetejére meg a levelükvesztett akácok merev ágaira s amelyeknek nem jutott hely ezeken, megadással terültek el a szük és többnyire görbe utcák hepehupás kövezetén ... Margit az ablaknál állott és a habfehér, könnyű függöny két szárnya között hoszszu negyedórák óta merengett a hó vidám táncán.