Keresd a szépet [antikvár]

egy KI KELL JUTNIA INNÉT. Genevieve MacKenzie előregörnyedt, így próbált levegőhöz jutni. A hártyaszerűen vékony fátyol irritálta a bőrét, mintha apró ujjak próbálnák halálra csiklandozni. A páni rémület görcsbe rántotta a gyomrát. A nyakához kapott, feltépte a gyöngyökkel meghintett csipkét, majd a térdére támaszkodva azért imádkozott, hogy végre elszánja magát. Férjhez megy - mármint itt, helyben, öt percen belül. A családja felsorakozott az ajtó mögött, és izgatottan várja, hogy makulátlan fehérségbe burkolózva kilépjen. Dávid az oltár előtt feszít a szmokingjában, oldalán a pappal és a tanúval. Elképzelte dögösen összeborzolt aranyszőke haját, gyilkos mosolyát, tündöklő zöld szemét. Tökéletes, mint mindig. Még öltözködött, amikor futár érkezett tőle. Két tucat fehér rózsát hozott - a szirmok végén épp csak sóhajnyi rózsaszínnel -, s hozzá egy üdvözlőkártyát: Alig várom, hogy végre az enyém legyél. A koszorúslányok kis híján elaléltak, csak ikertestvére, Isabella forgatta a szemét, és a torkát markolászta, mintha inkább felkötné magát. A többiek persze nyomban leszerelték, és azóta is visszafojtott lélegzettel várják, képes lesz-e kihúzni legalább a ceremónia végéig.