Kártyázás közben [antikvár]

A dermesztően hideg, márciusi éj olyan viharos volt, mint amilyenre alig emlékezhetett valaki Angolországban. Egész éjjel szakadatlanul havazott. Az utcákra és háztetőkre vastag hólepel borult, s a különben szürke, ködös világváros most azt a hatást kellette, mintha tündérek építették volna vakítóan fehér márványból. A dühöngő hóvihar végre már annyira tombolt, hogy hasonló istenitéletet legfeljebb Amerikában tapasztalhat az ember. Az orkán jeges leheletétől minden élet kihalt. A házak és az utcák eltűntek a sürü hófergetegben, mely fehér, halotti lepellel vonta be a hatalmas metropolist. Éjfél után, ugy két óra felé, a Fleet-utcán egy férfi sietett végig. Maitland Sidney - igy hívták a késői vándort, - a „Herald", Anglia legjobban elterjedt napilapjának egyik munkatársa volt. Éjjeli szolgálata miatt a szokottnál tovább maradt a szerkesztőségben, hogy bevárja a külföldről érkező sürgönyöket, melyeket a rossz idő által okozott vonalzavarok miatt csak elkésve, vagy éppen nem kapott kezeihez. De Maitland végül mégis csak hazafelé indult. Midőn a Herald jól fűtött helyiségeiből az utcára lépett, olyan hótömeget vert arcába a vihar, miszerint csak az az egyetlen vágya támadt, hogy lehető leggyorsabban element-court-i lakásába juthasson...