Ítéletnap [antikvár]

ELSŐ FEJEZETElső napOktóber 15., hétfőA zsúfolt kórteremben feküdt ismét, Vietnamban, a Cu Chi támaszponton. Susan hajolt az ágya fölé, ropogósra keményített, fehér ápolónői egyenruhájában, és a fülébe suttogott:s-Ébredjen, tengerész! Nem halhat meg!És amint meghallotta Susan varázslatos hangját, csaknem elfelejtkezett a fájdalomról. Valamit még suttogott a fülébe, de megszólalt egy hangos csengő, és nem hallotta tisztán a hangját. Kinyújtotta a karját, hogy közelebb húzza magához - a keze a levegőt markolta.A telefon csengése teljesen felébresztette Róbert Bellamyt. Vonakodva nyitotta ki a szemét, nem akarta, hogy az álom tovatűnjön. Az ágya mellett a telefon kitartóan csöngött. Az órájára nézett. Hajnali négy. Felkapta a kagylót, dühösen, hogy megzavarták az álmát.-Az ördögbe is, tudja, hány óra van?-Bellamy parancsnok? - Mély férfihang.-Igen.-Üzenete van, parancsnok! Jelentkeznie kell Hilliard tábornoknál a Nemzetbiztonsági Szolgálat főhadiszállásán, Fort Meade-ben, reggel hatkor. Megértette az üzenetet, parancsnok?13