Halálos növendék [antikvár]

Prológi US Ez lesz az első gyilkosság. A növendék megértette, hogy az éveken át tartó gyakorlás, a számtalan megsemmisített célpont, a kiképzés, a fegyelem és az órák hosszú során át húzódó tanulás mind-mind ezt a pillanatot készítették elő. 2061 januárjának ez a hideg, napsütéses délutánja jelenti az igazi kezdetet. Tiszta fej és hidegvér. A növendék tisztában volt vele, hogy ezek éppen olyan alapvetőek, mint az ügyesség, a szélirány, a szélsebesség, a hőmérséklet és a levegő relatív páratartalmának az ismerete. A nyugalom látszata mögött alig tudta visszafojtani egyre inkább feltörő türelmetlenségét. A mentora mindent előkészített. A hatékonyság és az aprólékos odafigyelés a részletekre ugyancsak alapvető. A Második sugárúton álló tiszta, középosztálybeli szálloda szobájának ablakai nyugat felé néztek. Szerényen foglalt helyet a Sutton Place egy csendes háztömbjében, és remek kilátást nyújtott a Central Parkra - amelytől közel egy mérföld választotta el. A mentor mindent remekül megtervezett, kivett egy emeleti szobát magasan a fák koronája felett. Szabad szemmel nézve a Wollman jégpálya csupán egy időnként megcsillanó fehér pacának látszott az erős napsütésben. A korcsolyázók sem tűntek többnek színes, mozgó pontoknál. Ök is ellátogattak a jégpályára - együtt a tanár és a diák — méghozzá többször is, és úgy figyelték meg a világgal nem törődő, pörögve-forogva korcsolyázó célpontot. Több lehetséges támadási pontot is megvizsgáltak. A célpont munkahelyét, lakását, a kedvelt üzleteit, éttermeit, megismerték a napi rutinját. Végül együtt jutottak arra az elhatározásra, hogy a jégpálya a hatalmas parkban minden szükséges igényüket kielégíti.