Halálos hűtlenség [antikvár]

ELSŐ FEJEZET A papírmunka gyilkos dolog. Eve Dallas számára semmi sem ért fel a papírmunka végzetes unalmával. Es ha nem az unalom ölte meg az embert, akkor a bosz-szúság. De muszáj túlélnie. A New York-i Rendőrség Gyilkossági Részlege hadnagyaként muszáj túlélnie. Azonban fájdalmasan nyilvánvalónak tűnt, miközben parányi irodájában ült 2061 tavaszán, hogy valakinek már rég megoldást kellett volna találnia a papírmunkára. Hát ezt érdemelte, amikor kötelességtudóan korán jött be, hogy megbirkózzon vele? Tudta, hogy még a szokásosnál is nehezebb lesz, de még így is alábecsülte az előtte álló feladatot. Nem mindennap fordult elő, hogy az egész átkozott osztagával egy bérgyilkost üldözött. Két kontinensen. Ami nem történhetett volna meg, gondolta, miközben a rengeteg számmal küzdött, ha a nevezett bérgyilkos nem a férjét szemeli ki célpontul. Meg őt. De mivel ezt tette, az alatta szolgáló férfiak és nők, továbbá néhány rendőr az ENyÜ-től, sőt még a parancsnoka is mellé állt, és nem volt hajlandó visszalépni. Lehet, hogy Roarke rendelte a New Yorkból induló siklót, és akkor nem kell kitalálnia, hogy gyömöszölje bele azt a borzalmas kiadást a jelentésébe és a költségvetésébe. Egy makacs, ráadásul mocskosul gazdag írhez ment feleségül.