Halálos elszántság [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Amikor alkut kötöttek, tudták, hogy a halált kockáztatják. Csakhogy az életen - már ha a Gyönyörakadémián való lé- ^!'j tezést egyáltalán életnek lehet nevezni - nem lehetett sokat alkudozni. Három sarokpontja volt a napnak - mint egy nyomorult ij óramű. Egy ágy éjszakára - lámpaoltás tízkor! Kapott tiszta ;''' ruhát, és még ez a ronda uniformis is jobb minőséget kép- , , viselt, mint bármi, amit akkor csent vagy lopott, amikor a szabadság még nem csak a képzeletében létezett. Az iskola - többnyire hülyeség de titokban megkedvelte i a franciaórákat. Nénje (a legnagyobb picsa) azt hangoztatta, '' hogy egy másik nyelv ismerete segít nekik kifinomult, elegáns ' . nővé válni. !'¦ Ezek egyike sem szorította háttérbe a tényt, hogy már nem a kapun kívüli levegőt szívta Nem is tudta megmon- | , r dani, mióta, de úgy számolta, hogy karácsony előtt lehetett az utolsó alkalom, amikor az utcán tuti sikerrel lehetett turkálni az emberek zsebében. Nyakon is így csípték, mivel, igen, mivel talán kicsit túlságosan óvatlanul viselkedett. A lány, akit a múlt héten hoztak, azt állította, május van - talán május, de akkor még kóválygott az Eligazítástól. Ráadásul nagyon fiatal volt - mindössze hét-, talán nyolcéves lehetett -, és sírni is sokat sírt. Lehetetlennek tűnt, hogy egy teljes telet és egy teljes tavaszt odabent töltött. Ugyanakkor éjszaka, amikor csak hevert a sötétben, időnként úgy érezte, mintha az egész életét az Akadémián élte volna le. r I ii t