Gyilkosság a tengeren [antikvár]

PROLÓGUS ANGIÉ 7-etkiíje, Törökország A tenger akvamarinkék. Vagyis inkább azúrkék most, - amint egyre mélyebbre süllyedek benne. Olyan, mint a koszorúslányok ruhája, csak éppen átlátszó. Még a vízrétegen keresztül is látom kettejüket a fedélzeten, a nő agresszívan szorongatja a pezsgősüveget, amellyel az imént lecsapott rám, a halántékomra, ott, ahol a hajam rézvörösen pelyhedzik. Most pedig véresen. Meglepő, hogy senki sem vette észre, amikor kiestem. Az is furcsa, hogy milyen kevés zajjal jár, amikor valaki beleesik a tengerbe. Szinte nesztelenül tűntem el a habokban, alig néhány buborék jelezte csupán a helyet. Még csak csíkot sem hagytam a tovasuhanó hajó mögött. 5