Bővebb ismertető
1.
A Borszéki-villa asszonya
A budai villa kertjében ezer hangon csicseregtek a madarak.
Jó dolguk volt, rengeteg fa állt ott kisebb-nagyobb csoportokban, és az ágak sűrű lombokat tartottak. A madarak éjjel itt aludtak, és nem kellett tartaniuk ragadozóktól vagy kígyóktól. A lombok fészkeket is rejtettek, fatörzsi odúk szabályos kerek nyílásain röpdöstek ki-be az apró madarak. Máskor a tollas népség nagyobb csapatokba verődve szállt a tisztások fölött.
Az utca zaja csak ritkán szűrődött át a falakon. Millió falevél fogta vissza a hegyoldalon felkapaszkodó autóbusz lármázását. A busznak éppen a lejtős telek alján volt egy megállója, onnan mindig nagy gázzal indultak a sofőrök. Télen nagyobb volt a dübörgés, a hideg levegő is vitte, meg a lombok is ritkultak - de akkor meg a bezárt ablakokon törtek meg a már amúgy is elgyengült zajok. De most tavasz volt, mi több, nyár eleje. A madarak valóságos eufóriában éltek, párt kerestek és találtak, fészkek készültek a tojások alá, dalok csendültek fel minden pillanatban. A nap sütött, az árnyékok rövidültek. A délelőtt éppen most ment át a déli órákba, de még nem szólaltak meg a harangok. Tizenegy óra múlott.
A fák között szabálytalan pamacsokban növő fű majdnem észrevétlenül váltott át a házhoz közeli, gondozott pázsitba. Hetente kétszer jött a kertész, és nyírta, csino-sítgatta. Szabályos távolságra egymástól tuják sorakoztak, amott távolabb karcsú ciprusok szökkentek a magasba. Kékes színük elütött a kert általános zöldjétől, bár