Eltörölve [antikvár]

Vármdö Tony Catalhöyük éppenséggel nem rajongott a munkájáért, de azért nem is volt vele különösebb problémája. Valójában mindig is arról álmodozott, hogy rendőr lehessen. Kétszer is megpróbált felvételizni a rendőrtiszti főiskolára, de sikertelenül. Kár. A látása és a hallása ugyanis kitűnő volt, és a terheléses feladatokat is könnyedén megoldotta. Egy nyolcvankilós babát röhögve végigvonszolt a felvételiztető terem linóleumpadlóján. Semmi olyan betegsége nem volt, ami miatt elutasíthatták volna, mindig elég jó eredménnyel végezte tanulmányait, és soha semmilyen bűncselekményért nem ítélték el. Nem próbált ki semmiféle drogot, habár osztálytársai jó részének az általános iskola vége felé és a gimnáziumban az volt a véleménye, hogy egy jointot elszívni jobb, mint csajokat felszedni. A pszichológiai teszteken viszont elbukott. Az eredmények szerint esélyes volt, hogy. csak hátráltatná a saját és társai fejlődését, és nem lenne képes az együttműködésre. Azt állították, ő inkább amolyan magányos farkas típus. Amikor felhívta a vizsgáztató szervet, olyasvalaki vette fel a telefont, aki folyton ugyanazt a szöveget mantrázgatta, amely a határozatban is szerepelt. Tony egyre csak erősködött. Azt mondta: - Ha nem indokolják meg elfogadhatóan az elutasítást, nagyon pipa leszek! - Míg végül a nő, aki tájékoztatta, hozzátette: - Az eddig elmondottakhoz még annyit fűznék hozzá, hogy önnek a jelek szerint komoly együttműködési problémái vannak. Ezt a rizsát! Tony a fél életét csapatsportokkal töltötte, mielőtt még pankrátor lett volna. Hát már hogyne lett volna jó csapatjátékos?! De azok a rohadt pszichológus picsák, akik elbeszélgettek vele, és kiértékelték a teszteket, valamiért meg akarták akadályozni abban, hogy bejusson a főiskolára. Nem akarták, hogy segítő munkát végezzen. És az okokat illetően csak találgatni tudott. Az égbolt kezdett kiderülni, de körben az erdő fölött még mindig sötét volt. Rendesen túllépte a sebességkorlátozást, de a főnökei mindig is gyorshajtásra buzdították, különösen éjszaka, habár ezt hivatalosan persze sosem ismerték volna el. - Nem lustálkodhatunk, ha terepre kell kivonulni! Vagy a segélyhívó központban kell lennünk, vagy az ügyfeleknél, ahol hasznos munkát végezhetünk - állították. -