Éjszaka a tiéd leszek [antikvár]

PROLÓGUS Edinburgh, Skócia 1987 Előző este elkezdett havazni. A tűzhely előtt a földön fekvő fiú felébredt, úgy, ahogy azt néha szokta, amikor túl hidegen fújt a huzat, és az anyja nem fizette be a villanyszámlát. Ma reggelre kialudt a tűz, és csupán a hamu füstölgött. A gyerek nem érezte sem az ujjait, sem az orrát. A szúrós flanelpokróc alól egyedül ezek a testrészei lógtak ki. Bár a parányi, sötét nappali hideg és nyirkos volt, a fiú boldogan ébredt fel. Ez a nap az ő különleges napja! Ma lett ötéves, és az anyja megígérte, meg bizony, tavaly, a legutóbbi születésnapján, amikor egyetlen ajándékot sem kapott, hogy majd ha betölti az ötödik évét, és már nagyfiú lesz, akkor elmehet a játékboltba, és ott azt a játékot választhatja, amelyiket csak akarja. A kölyök azzal töltötte az év nagy részét, hogy figyelmesen átlapozta a lakótelepi szemetesekben talált kidobott katalógusokat - néha a partvonalon állva kellett várakoznia, amíg keménykötésű, kiszámíthatatlan alakok túrták fel a szemetet, mert ennivalót vagy eladható dolgokat kerestek -, és izgalmas játékokra vadászott. Ha talált valamit, akkor kitépte az oldalakat, és hazavitte az anyjával közösen használt hálószobába, és a kincseit elrejtette egyetlen kabátja belső zsebébe. Ha a katalógusokat nézegetve nem mosolygott rá a jó szerencse, akkor a könyvtárban talált újságokat nézte át. Ott