Bővebb ismertető
1794. szeptember 12.
Az íróasztalomon fekszik az első oldalánál kinyitott naplója, Csak ennyit tudtam elolvasni, mielőtt az érzelmek mindent elsöprő hulláma elállította a lélegzetemet, és a szöveget darabokra törték a szemembe toluló kristályok. Az arcomon könnyek csorogtak végig, ahogy rám támadtak a hozzá fűződő emlékek: a huncut bújócskázó kislány, a tűzről pattant menyecske, akit felnőtten megismertem és megszerettem, a vállán átvetett vörös hajfonatok, a sötét, ragyogó szempillák mögött fénylő szemek. Mozgását a képzett táncos és a mesteri kardvívó egyensúlyérzéke jellemezte. Ugyanolyan magától értetődő nyugalommal siklott végig a palota parkettjén a vágyakozó férfiszemek előtt, mint ahogyan harcolt.
ám a szeme titkokat rejtett. Titkokat, amelyeket most megismerhetek. Ismét felemelem a naplóját, a tenyeremmel és az ujjbegyemmel akarom simogatni a lapjait, a szavait, érezni lelke egy részét az oldalakon.
Olvasni kezdek.