Egy gyilkosság ára [antikvár]

Részlet: 1. fejezet Ted - Hát szia! Ránéztem a mellettem álló bárszék támláján nyugvó fehér, szeplős kézre a londoni Heathrow repülőtér business várójában, aztán felpillantottam az idegen női arcra. - Találkoztunk már? - kérdeztem. Nem tűnt ismerősnek, de az amerikai akcentusával, a kikeményített fehér blúzával meg a térdcsizmába bújtatott, alakformáló farmerjával pont úgy nézett ki, mint a feleségem borzalmas barátnői. - Nem, bocs. Csak az italodat csodáltam. Szabad? - Feltornázta a hosszú, formás testét a bőrpárnás forgószékre, a táskáját a bárpultra tette. - Martini? - kérdezte az előttem álló pohárra bökve. - Az - feleltem. Intett a csaposnak, egy tüsihajú, csupasz állú tininek, és kért egy martinit két olívával. Amikor megérkezett az itala, megemelte a poharát. Az enyémben még maradt egy korty, úgyhogy tósztot mondtam: - A nemzetközi utazások elleni oltásra. - Erre iszom. Felhörpintettem a martinimat, és kértem még egyet. A lány megmondta a nevét, de azonnal elfelejtettem. Én is bemutatkoztam, bár csak annyit mondtam, hogy Ted, a Seversont nem tettem hozzá, legalábbis akkor még nem. Csak ücsörögtünk a váró túl puha székein a túl erős fényben, iszogattunk, néha mondtunk valamit, megállapítottuk, hogy mindketten ugyanarra a közvetlen bostoni járatra várunk, ami a Logan repülőtérre megy. Aztán a lány kivett a táskájából egy vékony, papírfedeles regényt, és olvasni kezdett, így jól megnézhettem magamnak. Gyönyörű volt: a haja hosszú és vörös, a szeme olyan világos zöldeskék, mint a trópusi 9