E-szindróma [antikvár]

Részlet: Ő akart lenni az első. Hajnal felé járt, de miután rábukkant a hirdetésre, Ludovic Sé-néchal azonnal útra kelt, hogy rekordidő alatt tegye meg a Lille külvárosát Liége-től elválasztó kétszáz kilométeres utat. „Eladó hangos- és némafilmek. 16 és 35 milliméteres, műfajilag vegyes, rövid- és egész estés filmek a húszas évektől napjainkig. Több mint nyolcszáz tekercs, ebből ötszáz kémfilm. Az árajánlatokat a helyszínen várom " Nem sok ilyen hirdetés akadt az internetes portálokon. A tulajdonosok általában az argenteuil-i és a hasonló vásárokon igyekeztek vevőre találni, vagy az eBay-en árulták egyesével a tekercseiket, ez a hirdetés viszont úgy hangzott, mintha valaki egy öreg és rozzant hűtőgéptől akart volna megszabadulni. Ez mindenképpen biztató jel volt. Ludovic, ha nehezen is, de talált egy parkolóhelyet a belga városka központjában. Megtalálta a címet, még egyszer ellenőrizte a házszámot, majd becsöngetett, és bemutatkozott az ajtót nyitó fiatalembernek. Luc Szpilman huszonöt körül járhatott, Converse tornacipőt, szörfös szemüveget és Bulls feliratú pólót viselt, de volt néhány piercingje is. - Ja, a filmek érdeklik. Jöjjön, odafent vannak, a padláson. - Én vagyok az első? - Hamarosan a többiek is befutnak, elég sokan hívtak. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog menni.