Dermesztő ölelés [antikvár]

PROLÓQUSNinden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott. Higgyetek nekem, én már csak tudom.Létezik egy vámpírfaj ezen a földön, amely szó szerint élőhalottakból áll. Strigáknak hívják őket, és akinek még nem szerepeltek a rémálmaiban, sürgősen hozza be a lemaradását. A strigák erősek, gyorsak, továbbá könyörület és habozás nélkül gyilkolnak. Halhatatlanok is - és ez baromira megnehezíti az elpusztításukat. Csak három módon lehetséges végezni velük: ezüstkarót kell döfni a szívükbe, le kell fejezni vagy fel kell gyújtani őket. Egyiket sem egyszerű végrehajtani, de még mindig jobb, mint ha semmi esélyünk nem lenne ellenük.A világban jó vámpírok is járnak. Őket moráknak hívják. A morák élnek, és birtokolják azt az elképzelhetetlenül menő képességet, hogy mágiával uralják a négy elem valamelyikét: a földet, a levegőt, a vizet vagy a tüzet. (Vagyis hát a morák nagy része képes erre - de a kivételekről majd később.) Mostanában már nem sok mindenre használják a mágiát, ami elég szomorú. Remekül tudnák fegyverként alkalmazni, de a morák meg vannak győződve arról, hogy a varázslást csak békés célokra szabad használni. Ez a társadalmunk egyik alapszabálya. A morák egyébként általában magasak és karcsúak, továbbá nem nagyon bírják a napfényt. De kárpótlásul akad pár kivételesen éles érzékszervük: sokkal jobb a látásuk, a szaglásuk és a hallásuk, mint az embereké.Mindkét vámpírfajnak szüksége van vérre. Értelemszerűen ez teszi őket vámpírrá. De a morák nem ölnek a vérért. Ök olyan emberekkel veszik körbe magukat, akik szabad akaratukból adnak a sajátjukból1