Csinos kis feleség [antikvár]

ső fejezet A szörnyeteg. Eddig nem látta a jeleket. Talán csak nem figyelt oda rájuk, és nem tudatosultak. Most nem tudta nem észrevenni őket. Az adrenalin szétáradt benne, ahogy feltrúrta a hálószobájukat. Kiborította a szennyest, szétszórta a ruhákat. Eltolta az ágyat, és a sípcsontját beütötte a fém ágykeretbe, amikor félrehúzta a matracot, hogy benézzen alá. Térden csúszott a padlón, és nem törődött az éles fájdalommal, amikor a csontja a kemény padlónak ütődött. Bekukkantott a nehéz fíiggönyök mögé, amelyekhez a férfi ragaszkodott, mert a reggeli fénytől megfájdult a feje. Kirobbant belőle az eddig benne bujkáló undor, amelyet évek óta gondosan titkolt, hogy ne csorduljon túl, és ne szennyezze be törékeny békéjüket. A testén perzselő hőhullám futott végig, amely megmérgezett és kitörölt minden jó emléket. Ezek az idétlen függönyök! Amikor a férje ráförmedt, hogy vegyen függönyt, hetekig kutatott a megfelelő szín és a tökéletes sötét bélés kombinációja után. A férfit sohasem érdekelte, hogy a felesége jobban szeretett volna a beáradó