Charlotte [antikvár]

ElőszóMindig könnyen tudtam barátkozni.Tudom, hogy hangzik ez, de becsszóra, beképzeltségnek ebben nyoma sincs. Rengeteg (de tényleg rengeteg) dologban nagyon rossz vagyok. Olyasmikre gondolok, mint a mostanában annyira divatos, az oktatással, képzéssel és mindenféle képességfejlesztéssel kapcsolatos rögeszmék, az összes blog, újságcikk és a Waterstones boltok könyvekkel teli polcai, amelyek mind segítséget ígérnek abban, hogy jobbak legyünk, miközben azokra a képességekre, amelyek valóban alakítják az életünket, csak természetes módon tehetünk szert. A velünk született ösztönök az egész életünket végigkísérik, akár tetszik, akár nem. Meggyőződésem, hogy még a legelőnyösebb személyes tulajdonságoknak is megvannak a maguk hátrányai. Időnként még az erősségeink is bajba sodorhatnak.En például szeretek az emberek kedvében járni. Fontosnak tartom, hogy mások tudják, számíthatnak rám. Ha úgy érzem, valakit cserben hagytam, vagy többet tehettem volna érte, a bűntudat csillapíthatatlan viszketésként gyötör. Nem tudom, miért lettem ilyen, de ez jellemző volt rám kislány koromban is. Tudom, hogy kissé szánalomra méltó, hogy ennyire szükségem van mások elismerésére, de ennek megvolt a haszna is az évek során. Mindig akadt néhány jó barátom. Azt hiszem, az emberek sokra tartanak. Ügy gondolom, emelt fővel mondhatom, hogy mindig minden tőlem telhetőt megtettem, még akkor is, amikor a dolgok nem pontosan úgy alakultak, ahogy reméltem.8