Bűntény az internátusban [antikvár]

Előszó Kedves Olvasó! Remélem, ugyanakkora várakozással veszi kézbe Lucinda Ri-ley legújabb kötetét, mint amennyire én is izgatott vagyok. Feltételezem, rajong A hét nővér-sorozatért, és azt várja, hogy az írónő egy újabb varázslatos világba repítse. Elképzelhető ugyanakkor, hogy egyáltalán nem ismeri a szerző korábbi műveit, és egy szövevényes bűnügyi történetre számít. Ez esetben némi magyarázatra lesz szükség, hogy megértse a következő oldalakon kibontakozó történet keletkezését. Aki netán nem tudná, Lucinda - az édesanyám - 2021. június 11 -én hunyt el nyelőcsőrákban, amelyet 2017-ben diagnosztizáltak nála. Lucinda legidősebb fia és társszerzője vagyok, bár hozzáteszem, hogy nem ennek a könyvnek. Közösen alkottuk meg a gyerekeknek szánt Őrangyalok-sorozatot, és rám hárult az a teljesíthetetlennek tűnő feladat, hogy befejezzem A Jiét nővér-sorozat nyolcadik és egyben zárókötetét. Ezért is szeretném elmesélni, hogyan született a Bűntény az in-teniátusban. Annak ellenére, hogy a könyv ez idáig sosem jelent meg, eredetileg 2006-ban keletkezett. Miután a legkisebb gyermeke is iskolás lett, Lucinda három regényt is megírt anélkül, hogy bárki is vállalta volna a kiadását. Ezek közül kettő, a Helena titka és a Pillangószoba végül megjelent, és felettébb sikeresnek bizonyult. Édesanyámnak mindig is szándékában állt A hét nővér-sorozat lezárását követően a nagyközönség elé tárni a harmadik regényt is, amely nem más, mint amit az olvasó a kezében tart. Az említett két művet Lucinda igencsak átdolgozta, ami gyakran előfordul, ha egy író több mint egy évtized elteltével tér visz-sza valamelyik korábbi történetéhez. Anyának, sajnos, már nem maradt ideje a harmadikra. így aztán súlyos döntést kellett hoznom, hogy magamra vállalom-e a szándéka szerinti módosítások ^ 7 ~