Boszorkányerdő [antikvár]

Két évvel ezelőtt A képzelet mesterei című sorozatba kívántuk összegyűjteni azokat a kiemelkedő fantasztikus irodalmi alkotásokat, amelyek vagy a spekulatív fikció kanonizált mérföldkövei, vagy a jövőben azzá lesznek. A fantázia irodalmi kivetülése végtelenül változatos, és igyekeztünk ebből a gazdag tengerből kimeríteni párat azon művek közül, amelyek nyelvezetükben, látásmódjukban újat képesek mondani a fantasztikum ismerői számára is. Válogatásunkból nem maradhat ki a kétszeres World Fantasy díjas Patricia McKillip sem, aki elsősorban lírai finomságú prózájáról ismert. Teremtett világai mesei gyökerekhez nyúlnak vissza, és új legendákat szőnek belőlük, melyek ismeretlenül is ismerősen beférkőznek álmainkba. Patricia McKillip azért ír fantasyt, mert a fantázia uralja egész életét. Szerinte a képzelet aranyszemű szörny, mely sohasem alszik, s amelyet rendszeresen etetni kell, figyelmen kívül nem hagyható. Ha ugyanazt a történetet mondja el az író újra meg újra, képzelete lesoványodik, tüzes lehelete füstté apad. McKillip azonban a képzelet táplálékát a realitásban látja, amelybe minduntalan vissza kell térnie, különben a fantázia szörnye megvadul, és nyelvét nem értik meg többé. Ha viszont elégedett, ébren álmodik és történetek szőttesét szövi. Két kisregénye is ilyen álom: a World Fantasy díjas Óföld elfeledett vadjai és a kelet-európai mesei motívumokat földolgozó Vadág erdeiben egy-egy költői kirándulás a fantázia birodalmába, s nélkülük a sorozat nem lehetne teljes.