Babilon hamvai [antikvár]

Prológus: Namono Már három hónapja, hogy lehullottak a sziklák, és Namono újra némi kékséget vett észre felderengeni az égen. A laghouati becsapódás - az első a világot megroppantó három csapás közül - olyan hatalmas mennyiségű homokot juttatott a légkörbe a Szaharából, hogy a lány hetekig nem látta a holdat és a csillagokat. Még a nap rőt korongja is csak kínkeserwel tudott áttörni a mocskos felhőkön. Hamu és kőpor zuhogott alá Abuja környékén, mígnem halmokba gyűlt, és az éghez hasonló sárgásszürkévé változtatta a város színét. Miközben az önkéntesek csapatainak segédkezett, hogy eltakarítsák a törmeléket, és ellássák a sérülteket, Namono pontosan tudta, hogy a kínzó köhögés és a fekete nyálka, amit kiköpött, annak az eredménye, hogy belélegezte a holtakat. Három és fél ezer kilométer választotta el egymástól a krátert, ahol egykor Laghouat állt, és Abuját. A lökéshullám mégis ablakokat tört ki, és épületeket döntött romba. A városban kétszázan haltak meg a hírcsatornák beszámolói szerint, és négyezren sérültek meg. Az orvosi