Az utolsó húzás [antikvár]

1. fejezet Amikor a szerelmet elárulják, semmi sem fékezi meg a démonokat. San Antonio, Texas November 26., vasárnap, 0:35 Hetek óta követte. Megleste. Megfigyelte. Szerette a hajszát, a vadászatot. De nem volt szörnyeteg, még csak gonosz sem. Csak egy férfi volt aprólékosan kidolgozott tervvel, ami célt és keretet adott az életének. Akadt, aki kételkedett benne, hogy elég erős ahhoz, hogy véghez tudja vinni az új tervet, mások pedig úgy gondolták, nem elég tökös hozzá. Nem elég elszánt. De az volt. Elszánt volt, de piszkosul. A sötétből figyelte, ahogy az ezüstszínű négyajtós kupé beáll a kút mellé a kis bolttal szemben. A zárt autóablakok alig tompították a rádióból hön^ölő Amor Prohibidót, amire a vezetőülésben ülő nő ringatózott, ujjával dobolva a ritmust a kormányon. Amikor a szám véget ért, kiszállt az autóból, a kúthoz lépett, és a tankolópisztolyt bedugta az autó töltőnyílásába. Bő fekete szoknyát, fehér selyemblúzt és magas sarkú cipőt vett fel erre az estére, kiegészítőnek pedig arany karika fülbevalót, telt mellei közt megülő fél