Az őrült kísértet [antikvár]

A szerző ezen kötetében a két kung-fu mester magánnyomozó egy mexikói luxusüdülőben keveredik lélegzetelállító kalandokba. A misztikus gyilkosságsorozat, amelynek nyomába erednek, hátborzongató meglepetéseket tartogat a számukra. Ismeretlen fegyveresek, álarcos karatésok, gyújtogatók és zsarolók ellen kell felvenniük a harcot, ha el akarnak jutni a végső célhoz: az őrült kísértet leleplezéséhez. "...beleütköztem a sarok mögül felbukkanó, autó nélkül is szélsebesen száguldó Emiliába. Egy szép mívű, jadekő berakásos, obszidián tőr volt a kezében, amely formáját tekintve meglehetősen hasonlított arra a darabra, amivel előző este leszúrták a pisztolyos férfit. A lány, szokása szerint, sikkantott egyet, elejtette a tőrt, majd villámgyorsan lehajolt érte, és pont sikerült gyomorba fejelnie. A lökéstől nekitántorodtam a falnak, és fejcsóválva jegyeztem meg: - Hát magába aztán nem lenne tanácsos belekötni. Előbb fellök, aztán gyomorba fejel, és ha szükséges, akkor esetleg le is kaszabol azzal a micsodával. Bocsánatkérően elmosolyodott, aztán felkapta a tőrt a földről, és felém nyújtotta. - Nézze, milyen szép! - Ühüm. Ez valamilyen... dísztőr? - Ez? - nézett rám megbotránkozva. - Ez egy ősi áldozókés pontos mása. Tudja, ilyennel vágták ki a papok az áldozatok szívét. A magyarázat közben megenyhült az arca, az utolsó szavakat már átszellemült mosollyal mondta ki. Én meg nyeltem egyet. - Hát... mindenesetre... nem rossz. Azért remélem, most nem áldozni indul."