Az irgalom útja [antikvár]

1. fejezet Ecc, pecc, kimehetsz. Atlee Pine, az FBI különleges ügynöke felnézett az ijesztő börtönkomplexumra, ahol a földkerekség legveszélyesebb embereit őrizték. Azért volt itt ma este, hogy találkozzon az egyikükkel. Az ADX Florence Denvertől százhatvan kilométerre délre feküdt, és az egyetlen olyan szövetségi börtön volt az országban, amely szupermaximális biztonsági besorolással rendelkezett. A szupermax az itteni szövetségi büntetés-végrehajtási intézet négy teljesen különálló részlegének az egyike volt. Összesen több mint kilencszáz rabot tartottak fogva ezen a poros földdarabon. Sötétben, magasból, a felkapcsolt lámpáknak köszönhetően talán fekete bársonyon elhelyezett gyémántokra hasonlított a börtön. És az itt lévő férfiak - legyenek őrök vagy fegyencek - valóban olyan kemények voltak, mint egy drágakő. Ez nem a gyáva, ijedős emberek helye, de az elborult elméket szívesen fogadták. Itt tartották fogva többek között a Unabomberként elhíresült bombagyárost, Ted Kaczynskit; a bostoni maraton robbantóját; a szeptember 11-ei merényletek néhány segítőjét; sorozatgyilkosokat; az 1995-ben Oklahoma Cityben elkövetett robbantás egyik szervezőjét; kémeket; a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető szektavezetőket és jó néhány maffiafőnököt. Sok rab itt fog meghalni, mert többszörös életfogytiglant kapott. A börtön a semmi közepén feküdt. Még senkinek sem sikerült megszöknie, de ha kijutna is valaki, egyszerűen nem lenne hol elrejtőznie, mert a környék lapos volt, és terméketlen. Nem volt fű,