Az igazság árnyékában [antikvár]

A bűncselekmény A tárgyalóteremben feszült csend ereszkedik ránk abban a pár másodpercben, amíg a bírónő lapoz egyet az előtte fekvő aktában. - Nem bűnös - szólal meg unottan. Egy pillanat alatt száll el belőlem minden kétely és félelem. Mosolyogva fordulok Alyssa felé, aki határtalan boldogsággal az arcán, könnybe lábadt szemekkel ölel magához. Enyhe kifejezés, hogy hatalmas kő esett le a szívemről. Inkább éreztem óriási sziklának, amelyet az utóbbi napokban a vállamon cipeltem, de ez teljesen lényegtelen. Csak az számít, hogy egy kétgyermekes anyuka végre hazatérhet a családjához azok után, hogy tévesen vádolták meg lopással. - Köszönöm! - szipogja a fülembe, de ahogy hozzánk érnek a gyermekei, el is enged, hogy őket is magához szoríthassa. Megható látványt nyújtanak. Ezektől a pillanatoktól érzem úgy, hogy megéri a sok munka, a túlórák és az álmatlan éjszakák. A szívem újult erőre kap, ahogy őket nézem. Nem sokáig merenghetek rajtuk, az élet nem állhat meg, délután már a következő ügyfelemmel lesz találkám, ezért sietve pakolok be mindent az itt-ott szakadt és kopottas táskámba. Már rég ki kellett volna dobnom, de a szívem minden egyes alkalommal összefacsarodik, amikor erre gondolok. Most is megáll a kezem a csatja felett, és csak nézem hosszú másodperceken