Az igazság ára [antikvár]

A nyomozás A lift halk csilingelésére kapom fel a fejem. Ez alatt a nagyjából másfél perc alatt, amíg felértem a tizenhatodik emeletre, végigzongoráztam magamban a tegnapi napot és a ma reggelemet, aminek hatására, mondhatni, kikapcsolt az agyam. Úgy lépek ki a folyosóra, mint egy zombi, aki semmit nem érzékel a külvilágból, de nagyot dobban a szivem, ahogy felemelem a fejem, és meglátom a hatalmas feliratot magam előtt, ami a liftből kilépőket egyből üdvözli: Wilhurn &¦ Jones. Egy pillanatra megtorpanok, de végül erőt veszek magamon, és végigsétálok a sötét színű hajópadlón a fehér falak közt. Elhaladok több iroda előtt, majd átvágok a gyakornokok és asszisztensek szobáján, miközben azért imádkozom, hogy senki ne szóljon hozzám. Meg se próbálnák. Tudják, hogy reggel még legalább egy órára szükségem van a kávém után, hogy bárkit is beengedjek magamhoz a kérdéseivel. Ma azonban ennél sokkal több fog kelleni Belépek az irodámba, magamra csukom az üvegajtót, és egyenesen az asztalomhoz sétálok. Leteszem a táskámat, kibújok a blézeremből, mindent úgy csinálok, mint mindig, majd leülök a székembe, és az ablak felé fordulok. Legalább tíz irodaházat néztünk meg, mielőtt emellett döntöttük. Jason találta. Emlékezett rá, hogy régebben járt itt