Az ezred menyasszonya [antikvár]

Ott ültem szétvetett lábbal, hasig kigombolt blúzzal, a melleim csupaszon, hajas babám tárva-nyitva... S ekkor elém lépett, lehajolt hozzám, és a már ismert módon széttett lábaim közé nyomta az ujját. Könnyű dolga volt a behatolással, mert belém jött volna talán Hortenzia asszony fapöcse is minden nehézség nélkül, úgy fel voltam izgatva. Na de most aztán nem hagytam, hogy csak szagmintát vegyen! Megfogtam a csuklóját jó erősen, és kezdtem magamba mozgatni az ujját. Csak nézett, a szemembe mosolygott, de csinálta engedelmesen. Előbb az egyik ujjával, aztán a másik kezével is a hajas babámhoz nyúlt, és azzal is kezdte simogatni, huzigálni, tépkedni a szőrömet. Az ezredes pedig csak állt, nézett bennünket, hol engem, az elnyílt szájú élvezkedőt, hol a hajas babámon matató feleségét, merev, száraz arccal, de a tekintetében benne volt a "még, még csináljátok"... Felkínáltam felé a melleimet, de aprót biccentett, köszöni, nem kéri, de le nem vette szemét Magdaléna ujjairól, amíg csak el nem élveztem.