Az élő halott [antikvár]

Részlet a könyvből: "- A prófécia! - kiáltott fel a kicsi, öreg nő. - Előre megmondták az érkezésetek! Az Ezüst Serleg kocsma zsúfolt, füstös helyiségében minden fej a kidülledt szemű, púpos, vén szipirtyó felé fordult. A banya mutatóujjával egy magas, fiatal, aranyszínű palástot viselő elf nőre döfött, és egy férfira, akinek vállán egy lant pihent. Ők is megfordultak, és zavart tekintettel pislogtak az öreg nőre és egymásra, majd megpróbáltak inkább az italukra koncentrálni. Bár a nő és a férfi egymás mellett ült, úgy tűnt, hogy nem ismerik egymást. Az elf nő valami fehér folyadékot kortyolgatott, a férfi pedig már második korsó sörét vedelte. - Ti vagytok azok! A lant és a... haj! A zilált, fekete haj! Előre megmondták! - Az utolsó szó szinte rikácsolásba ment át, majd a banya egy kicsit eltöprengett. - Vagy ezt mondták meg egyáltalán előre? Az elf nő szemmel láthatólag utazgató varázsló volt - derekán különféle bőrszütyők és tasakok, vállán pedig sok-sok zsebbel tarkított zsákok lógtak. Övén egy fekete varázspálca furakodott át, melynek végét egy vörös színű kő ékesítette. A nő kinyitotta a száját, hogy megkérdezze a banyát, távozik-e a kocsmából, ha ad neki némi aprópénzt, de a lantos hirtelen felemelte kezét. A férfi ugyanis kíváncsi volt arra, hogy a szipirtyó hova akar kilyukadni."