Az árny fia/Az árny csábítása/Az árny ura [antikvár]

LSO Z (K ^^^^^yilkos ólálkodott az árnyak között. A terem magas mennyezetére boruló komor sötétségben rejtve osont végig a gerendákon a lenti fáklyák pislákoló lángja felé. Láthatatlanul, akár a szél, némán, akár maga a halál. Odalentről vidám zene hangja szállt felé. Az ostergoth vártorony nagycsarnokát Nimea északi tartományainak krémje, kétszáz nemes úr és hölgy töltötte meg. Asztaldísz gyanánt egy derékig lemeztelenített, vén felföldit kötöztek egy fakerethez. Vállát és hátát kereszt-be-kasul vértől szivárgó, kékes korbácsütésnyomok borították. Miközben Reinard herceg vendégei finomabbnál finomabb falatokkal tömték magukat, a férfit tovább kínozták. A karikás ostor újra meg újra lecsapott, az aggastyán pedig megreszketett. A herceget oly erősen rázta a nevetés, hogy hermelinszőr-rel szegélyezett köpenyére löttyintette borát, és csúnya foltot ejtett az ölében remegő, sápadt kislány sárga ruháján. A lány megrezzent, mivel a herceg mocskos zsebkendőjével akarta felitatni pruszlikjáról a bort, majd felnyikkant, amikor az asztal alatt a férfi markolászni kezdte. A lány megpróbált kicsusszanni a keze közül, de a herceg megragadta, és csak még hangosabban kacagott. Caim kesztyűs keze ökölbe szorult. Ideje volt nekilátni a munkának. Leereszkedett a kőfalról kiszögellő egyik erkélyre. Lekuporodott a korlát mögé, átalvetőjét leemelte válláról, és kiürítette. Biztos mozdulatokkal erős íjat állított össze a két ívelt, rétegelt szarunyélből. Felnyitott egy lakkozott fadobozt, amelyből három nyílvesszőt vett