Antijég [antikvár]

Prológus LEVÉL ATYÁMNAK 1855. július 7. Szevasztopol előtt Kedves atyám! Nem tudom, hogy kezdjem levelem, miután oly szégyenteljesen hagytam el a szülői házat. Tudom, hogy már egy teljes éve nem hallott felőlem; bocsánatát kérem, és szégyellem magam emiatt. Bűntudat gyötör, hogy atyám, anyám és Ned azt hihették, egyedül és nincstelenül hal-doklom Anglia egy komor szegletében. Azonban a szeretet, a kötelességtudat és az utóbbi napok kivételes eseményei arra sarkalltak, hogy megtörjem hallgatásom. Örömmel tudatom, hogy élek, és a 90. köny-nyűgyalogos ezredben szolgálom Britanniát a krími hadjáratban. Levelemet Szevasztopol romjainál, egy orosz erődítmény maradványaiban írom, amelyet csak Redannak hívunk (a szó franciául fogazatot jelent, ami jól érzékelteti a homokzsákok és töltések egyszerű, de hatékony rendszerét). Kétségem sincs afelől, hogy már ezek a hírek is megdöbbentették atyámat, és remélem, további kalandjaimat is hasonló érdeklődéssel olvassa majd, azonban figyelmeztetem: ennél jóval nagyobb meglepetésekben lesz része. Nyilván olvasta Russel tudósítását a Ttie Timeshan Szevasztopol várának elpusztításáról, amelyért ez a Traveller nevű fickó és az ő pokoli antijege a felelős. Mondhatom, én tanúja voltam mindennek. Túléltem e csatát, ezt pedig csak az Úr ajándékának tarthatom, amelyet örök szégye-